Karakterválasztás

Már írtam nektek arról, hogy a blogjaim címei mégis milyen úton-módon jöttek létre, hogy kötődnek az adott sztorihoz. Így gondoltam most kitérek egy másik lényeges mozzanatra mégpedig a karakter kiválasztására,  annak nevére, személyiségére. Egyszóval minden, ami ebbe a kategóriába sorolható. Tehát néhány történetemen keresztül bemutatom nektek a   főszereplők személyiségét milyen módon alakítottam ki, mik voltak a főbb lépések, és miként esett a választás egy-egy személyre. 

Angela Tomlinson (My Brother's Friend): Tehát a nevének kiválasztásról már írtam pár sort, mikor az alapsztoriba nyújtottam némi betekintést. Az Angela név azért is került ki győztesen mivel nem túl kacifántos, hisz a Tomlinson már így is elég hangsúlyos, és ezt egy hasonlóan kacifántos névvel már túlzsúfoltnak éreztem volna. Majd az becenevek kiötlése következett, itt természetesen nem akartam valami teljesen abszurd dilibogyó névvel illetni, hisz az úgy gondolom nem vetett valami jó fényt a történetre. Az Angie, Ang egyszerű kis rövidítések, amik csak segítettek benne, hogy a történet még valószerűbb maradhasson. Az Angel pedig egy egyszerű betű lemaradásából történt, és a történet alapgondolatát tekintve teljesen ideillőnek tartottam. A karakter megválasztásánál elsőrendű szempont volt- mint minden más történet esetében is - hogy olyan karaktert válasszak, ami az általam felállított kis személyiségi jegyeknek megfelelt. Ebben az esetben ez nem is volt más, mint naivitás, ártatlanság, és az a kissé elkényeztetett féltő szülők gyermeke. Emellett szerettem volna, ha az emberek ránéznek az általam választott lányra el tudják hinni, hogy esetleg ez úgy is lehetne, mint ahogy leírom. Vagyis hasonlóságok kellettek, végignéztem a Tomlinson lányokat, és azonnal szembetűnt, hogy nekem egy szőke, sötétszőke hajú mosolygós, kék szemű lányra van szükségem. Nem akartam olyan embert választani, akire ha ránézünk már alapból kedvünk sem lenne tovább az oldalon tartózkodni. Egy Bon Jovi szám hallgatása közben botlottam bele Ava Samborába, és mikor megláttam tudtam, hogy ő lesz Angela.

Jerrika Evigan (Notice me, take my hand): Itt az előzővel ellentétben már valamivel nehezebb dolgom volt, Azért is, mert itt még a szülők is az én fantáziámra voltak bízva,  bár már az ötlet megszületésénél tudtam, hogy ez a két személy Eric Dane, és Chyler Leigh lesz. A lányuk - vagyis a főszereplő - pedig legalább minimális hasonlóságot kell, hogy mutasson velük. Barna haj, hosszúkás arc, kék vagy zöld szem. Ismét kezdetét vette a keresgélés, pár nappal később kikapcsolódásként megnéztem a Step up 2-t és a főszereplő lány szinte tökéletesen megfelelt az elvárásaimnak. Már csak azt kellett kiderítenem ki is ő, így esett a választásom Briana Eviganre. Vezetékneve meg is tetszett, hisz nem volt sem Thomson, sem Anderson, még csak a hangzás közelében sem járt, így már csak a keresztnevek kitalálása volt hátra. Mivel ide sem akartam semmilyen szokványos sablon, agyonrágott nevet ismét kezdetét vette a keresés-kutatás. Sokan azt hiszik én találtam ki a nevet, de a Jerrika egy létező amerikai lány név. 

Az ő személyiségének a kialakításában törekedni akartam arra, hogy igencsak szűk látókőrű legyen, ennek köszönhetően makacs, és kissé unalmas. Már csak azért is maradtam emellett a választás mellett, hisz a minta, amit maga előtt látott - a szülők orvosi karrierje - egyfajta elhivatottságot rót az egész családra, és mivel ő ebben nőtt fel, számára természetes volt, hogy a szülei milyen munkarendbe dolgoznak, hogy bármikor behívhatják őket és mégis vállalták, mert számukra a másokon való segítés jelentette az örömet. Nem volt alkalma megtapasztalni milyen az mikor a szülei hirtelen ötlettől vezérelve kitalálnak valami programot - spontán családi együttlétek - ezt is hosszas egyeztetés előzte meg. A kellemes családi légkört ennek az egésznek a hangulata lengte be, tehát a lány is ilyen "nyomás" alatt formálódott.

Caterina Tesoro (Benned is él [ezt nem tagadhatod le]): Itt már az alapgondolat megszületésénél tudtam, hogy kinek fogom adni a főszerepet. Ki az, akire tökéletesen passzol, a szerencsés nem volt más, mint Kierstin Koppel. Nem csak azért, mert egyáltalán nem mondható tucat karakternek, hanem  azért is, mert sötét haja, és szeme kicsit mediterrán hangulatot kölcsönzött neki, és a főszereplőmet félig-meddig olasz nemzetiségűnek képzeltem. Törékeny alkat, ám mégsem tűnik ne-bánts-virágnak. És mivel szinte az egész família megvolt a fejemben már csak néhány monitor előtt töltött óra kérdése volt az egész.
A karakterről általánosságban elmondható, hogy igen titokzatos, és neveltetésének köszönhetően képes egyfajta sorrendet állítani arra vonatkozólag, hogy mi a fontos és mit kell egyes esetekben előre sorolni. Ő is inkább abba a kategóriába tartozik, aki nehezen engedi el magát - bár ez a történet folyamán változni fog - mert felhúzott magam köré egy falat.

Violet Teasdale (Few minutes of happiness): Mivel már erről a történetről is ejtettem pár szót van némi rálátosotok a dologra. Ahogy mondtam az egész egy betegség köré épült, ami nem más mint  a WHL ( Won Hippel-Lindau). A főhősnő nevének megtalálása ismét érdekes feladat volt, hisz mivel valami nem túl elcsépelt módon be szerettem volna vonni az öt sztárpalántát valamilyen rokoni szálat kellett belefűznöm. Egyértelmű volt, hogy semelyik tagnak nem lesz a rokona, hisz agyonrágott csont. Aztán tovább gondolkodtam, elsőre Tom Atkin ugrott be, de sajnos róla nem igazán találtam használható adatokat, így a történet hitelessége miatt Lou volt a második célpont. Ebből adódóan a vezetéknév már meg is volt, csak egy olyan keresztnevet kellett találnom, ami illik mind a történethez, mind pedig a főszereplőmhöz. Mivel időközben karakter vadászatba kezdtem, a weheartit.com-on belefutottam egy lányba, aki szinte Danielle Peazer rokona is lehetett volna annyira hasonlítottak egymásra. Arcforma, haj, testalkat. Itt jött a következő ötlet, hogy ezt is bele tudnám valahogy szőni az egészbe, és ebben a pillanatban tudtam, hogy ez az eddig még csak neve nincs lányként emlegetett személy lesz a főszereplő.  Mint később kiderült ő Kenza Zouiten, blogger, modell és szerencsémre rengeteg kép van róla.  A történetbeli neve szintén egy filmhez köthető, ami a Micsoda srác ez a lány névre hallgat. Amanda Bynes a főszereplő, és Viola néven fut a történetbe. Ízlelgettem egy kicsit, összepróbáltam a vezetéknévvel, és végül ő maradt az alap.
Violet személyisége elég bonyolult - legalábbis nekem összerakni nem volt egyszerű - hisz fiatal kora ellenére az élete igen kilátástalan a betegsége miatt, így ebből kifolyólag elég pesszimista, és undok. Mivel az életét leginkább a kiszámíthatatlanság jellemzi ettől ő igen megtört, amit a külvilág felé nem mutat, és úgy gondolja úgy védheti meg azokat, akik fontosak neki, hogy ellöki magától.  Bár minden vágya, hogy olyan lehessen, mint bárki más, és egy kis időre maga mögött hagyhassa a gondjait, lelke mélyén tudja, hogy nem teheti. A történet folyamán pedig ez az élet utáni vágyakozás és a pesszimista jövőképe hadakozik egymással.

Összegezve pedig: bármilyen történetről is legyen szó nem ragadhatunk le egyetlen tulajdonságnál. Nem szabad a szereplőinket csak feketének vagy csak fehérnek lefesteni, hisz ilyen nem létezik. El kell képzelni, hogy különböző szituációkban hogyan viselkednének, mit gondolnának vagy mondanának, hogy ezzel is színesebbé tegyünk egy-egy jellemrajzot.

A címek kacifántos útvesztőjében

Szóval a történetek címe.... imádom őket kitalálni, a másik nagy kedvenceim. Nem tudom megmondani, de ilyenkor mindig lázba jövök, és csak úgy ömlenek belőlem az ötletek. Számomra - és gondolom ezzel nem vagyok egyedül - nagyon fontos, hogy a blogok címe ne legyen sablonos, unalmas. Legyen benne valami, ami egyedivé teszi, felfigyelnek rá, és utaljon a történetre. Igazából a hideg ráz az olyan blogoktól, amiknek a címe és maga a történet ég és föld. Van egy vidám sztori, és tök depressziós címet kap vagy éppen fordítva. Én úgy gondolom ez is hozzátartozik a nagy egészhez, amiért valaki vagy elkezdi olvasni a története vagy nem. Mivel van néhány történetem úgy gondoltam kicsit bemutatom nektek őket, már ami a címüket érti.

A pice of sunhine : Mekkora kreativitás ezzel kezdeni, jézus. Tehát ennek a címe igazából elég egyszerű egy zseniális délutánon kipattant a fejemből az ötlet, hogy kéne egy csoport vagy oldal, ami összefogja a blogjaim olvasóit, és könnyebben értesülhetnek dolgokról. Rögtön a facebook ugrott be, de erről le is tettem, hisz abba nem lenne semmi pláne. Aztán eszembe jutott, hogy másról is lehetne itt szó, megismerhetnétek engem, én is titeket olyan kötetlen hangulat alakulhatna ki. Valami másból, belőlem, belőletek egy kis rész, darabka, ha úgy tetszik. És ez a valami miért ne lehetne a napsugár, hisz mind azok vagyunk. És tádám itt a cím.

My Brother's friend:  Vagyis a bátyám barátja először tartottam tőle, és nehéz volt megszoknom, mert nekem kicsit olyan buzis sugallata volt. Aztán levetkőztem ilyen érzéseimet szerencsére. Nem akartam azonnal lelőni, hogy ez egy 1D fanfiction lesz, bár az URL címből rá lehet jönni, hisz arra zseni mód nem gondoltam. Nem akartam egyik fiú nevét se bevonni - még akkor sem ha ezzel jóval népszerűbb lett volna - hisz ez a történtet Angie-ről szól, az ő útjáról, amihez rengeteg köze van a bátya barátjának. (És itt megsúgom a titkot ez nem biztos, hogy csak Mr. Payne-re utal) Így gondoltam ezt a sejtelmes, rejtelmes címet adom neki, ami végül is a történet mondanivalóját is lefedi.

Notice me, take my hand: Ez egy dalszöveg részlet. Britney Spears: Everytime című dalából. Így jobban belegondolva a Grace klinika mellett ez is szerepet játszott a történet kitalálásban. Végül pedig rá is jöttem, hogy illik is a szituációhoz. A főszereplőm Jerrika egy zárkózott, érzelmeitől meglehetősen tartó személyiség, aki a tanulásba, és a szülei munkájába menekült. Fél az érzéseitől, főleg, amit a legjobb barátja iránt táplál, aki persze nem viszonozza ezeket. Aztán feltűnik a srác, aki átlát az egészen, aki tényleg észreveszi őt, és a szépségét Aki megmutatja neki az életet, és aki mellett nem kell kontrollálnia magát.A fiú alias Louis is felnő valamelyest, és egymást segítve , támogatva vészelik át a nehézséget. És ez fut végig az egész történetem, ez az új kapocs. A cím itt a Jerrika és Louis között létrejövő kapcsolatra utal.

Few minutes of happiness: Ennek a történetemnek egy kissé baljós hangulatú címet szerettem volna, és annyira nem jött össze, mert ezt a baljósságot még csak én látom benne. Talán azért, mert tudom mi lesz a vége. Violet (főhősnő) életét betegsége határozza meg, akárcsak a családjáét. Minden e körül forog, és az értékrendjük is megváltozott. Már nem veszik észre az apróságokat, nem értékelik őket. A történet során Liam mutatja meg újra a lánynak, hogy igenis lehet boldog ilyen helyzetben is, hisz mindig van minek örülni. Főleg, mert ez az öröm, boldogság váratlan, és múlandó. És minden percét ki kell használni. Mert.... ( nem lövöm le a poént) A címmel arra a boldogságra akartam utalni, amit Liam jelent majd Violet életében.

Time goes on... : Mint ennek már az alapötletébe beleláttatok tudjátok, hogy egy jövőben játszódó történet, ami a múlt sérelmeire alapszik. Mert mindenki életébe vannak olyan dolgok, amiket évekkel később sem tud megemészteni, akarva-akaratlanul hatnak a jelenére és ezen az idő sem segít. Csupán az, ha megoldják a problémát. Épp ezért nincs befejezve a cím sem, hisz a megoldást maguk a főnösök rejtik. És az idő akármennyire is megy tovább nem lesz könnyebb, a felnőtté válás és a felnőtt lét, a másik iránt való felelősség az alap. A cím igazából azt akarja érzékeltetni, hogy a jövőben játszódik, és egy múltbeli dolog feloldása lesz majd a befejezés.

Take me your private heaven...again: Emlékeztek még az első szerelemre? Arra az érzésre, amikor azt hittétek ennél boldogabbak már nem lehetnétek? Igen, az első szerelem varázsa, elmúlik, de mindig eszetekbe jut. Az, amikor úgy éreztétek egy másik bolygón vagytok vagy éppen a mennyországban. Erre utal hát a cím 5/6-a. Serena első igazi szerelmére, akit a távolság miatt elveszít, de egy nem is olyan nagy véletlen során újra találkoznak, és ki tudja mi lesz. Brandon segítségére siet, és újraélednek az elfeledett érzelmek.

The Games.... faces behind the fight: Ez egy Éhezők Viadala fanfiction, mint már az összegzéses bejegyzésben említettem. Mivel ebből még nincs sok nem nehéz egyedit írni, én csak megcsavartam a dolgot. És próbálom jobb fényben feltüntetni kedvenc harcosom - perszer Katniss és Peeta után - ő pedig nem más, mint Cato. Próbálom megmutatni, hogy szerintem ő is képes önzetlenül szeretni, és védeni valakit. Vagyis az igazi arcát. Ezt pedig szerettem volna viszontlátni a címben is. Az eleje egyértelműen a viadalra utal, míg a második rész erre akar rávezetni. 

Just a beatiful night and a sore memory:  Egy újabb 1D fanfiction, amit a kis szívem csücske A. H. C közreműködésével írtam, írunk. A történet egy ikerpárról szól, akik egy nagy szerelmi csalódás után próbálnak helyre rázódni, és folytatni az életüket. Azt hiszik, hogy minden, ami a kapcsolat végét jelentette valóban igaz, de ez koránt sincs így. Nekik csak egy fájdalmas emlék maradt az egészből vagyis azt hiszik. Ám a szívtiprók felbukkanásával előtörnek a boldog pillanatok, és az elnyomott érzelmek. Ezt a kettőt pedig összemixeltem, és kész is a cím.

Benned is él [ezt nem tagadhatod le]: Igen ez egy jóval sejtelmesebb cím, és az eddigiektől eltérően magyar. Mi ennek az oka? Fogalmam sincs. Ez egy Harry Potter fanfiction - nem titkok, hogy nekem az utolsó valamint a negyedik, ötödik könyvek voltak a kedvenceim - nem az ő főszereplesével. Azt találtam ki, hogy a négy nagy varázslóhoz fogok visszanyúlni, és az ő vérvonaluk számít. Erre utal a zárójeles rész, vagyis, hogy amit örököltél, ami a véredben van azt nem rejtegetheted. Ez volt, ami először az eszembe jutott, de úgy unalmasnak találtam volna, és gondoltam kell még valami, amire az emberek felfigyelnek.  Így jött a főtag, ami sokkal inkább az akaratra, és a gonosz elleni küzdelemre utal. 

Story of siblings: Itt a cím mondhatjuk, hogy elterelésnek szolgál. Szerettem volna izgalmassá tenni. Maga az alap három testvérről szól, az életükről, és hogy mit jelent számukra a sport. Valamint, hogy milyen tapasztalatokat, kapcsolatokat, barátokat szereznek ezáltal. És milyenek is az igazi, életre szóló kötelékek. Megspékelve sok-sok cuki pasival ( oké ez elég olcsó  húzás volt)

That heart you caught...waiting for you: Ezt a történetet egy novella ihlette, miután elküldtem a versenyre sokáig tépelődtem, mert nagyon a szívemhez nőtt. Úgy gondoltam többet érdemel, mint tizenegy oldal. Így létrehoztam a blogot, egy számomra igen fontos csapatról írok benne, és egy kislány nővé válásáról. Annak fájdalmairól, és a felelősségről. Nem gondolom, hogy annyira közkedvelt lesz - hisz a hasonló témában íródó Story of siblings blogomon sem tolonganak az emberek, bár oda elég rég volt rész is - hisz nem egy felkapott bandáról írok majd, hanem egy minden tiszteletet megérdemlő csapatról: a vízilabda válogatottról, főképp egy tagjáról. A cím pedig a nem várt szerelemre utal, amit sem a bajnok, sem a tinilány nem várt, igazából nem is akart. És, ami az évek alatt változik, mégsem tudják elengedni, mégis várnak rá, pedig nem volna szabad.

Painful Charity: Itt már több olvasóra számítok, hisz az alaptörténet a tőlem megszokott "hogy a francba jutott ez neked eszedbe" kategóriába tartozik. Remélem jó értelemben. Szóval igen, lesz benne egy híres fiúbanda, igen a One Direction, de nem úgy, ahogy ti gondoltok rá. Nem lesznek szerelmi szálak, sem régi barátság. Ők - és legfőképpen Harry Styles - a negatív szereplőket fogják képviselni. Ugyanis egy bizonyos esemény keretében találkoznak a szereplők másik csoportjával, vagyis a vízilabda válogatottal. Itt feltűnik majd a főhősnő, és megannyi galiba veszi majd kezdetét. A cím is utal rá, hogy nem egy nyálas rágógumi történet lesz, hanem áskálódás, hazugság, és a könyörtelen média melegágya. Megfűszerezve pár igen elszánt emberrel, és mindent - vagy mégsem mindent- kibíró kapcsolattal.